2009. február 14., szombat

Egészen rövidke szöveg - részlet egy készülő regényből

"Egész éjjel esett a hó és úgy csapongott, ahogy a boldog káposztalepkék a nyár eleji zöldségeskertek felett.
Fura egy zimankó ez. Miközben metszően hideg az észak-nyugati szél és úgy vágja arcába apró szemű havát, hogy szinte fáj, addig az esti lámpafényben vidáman kergetőznek az aszfalton futó jeges hópihék.
Így kergetőzünk mi is ebben a válság sújtotta évezred-kezdetben, és minden ami körülvesz: a szél, a tél, a munkanélküliség – odafagy, rádermed a kilátástalanságtól csüggedt arcokra.

Csak a szív dobog legbelül, mint egy szűnni nem akaró fájdalom, amely beveszi magát az idegpályák dzsungelébe, és ott pulzál minden perc mögött. Ott kering minden gondolat születésénél, minden ion-cserét befolyásolva, s meghatározva minden gondolat alapját.

Igen, ott bújtál el valahol."

3 megjegyzés:

Mónika írta...

Ez nagyon izgalmasan hangzik!

krisztina maros írta...

nagyon szép és érzékletes! milyen kár, hogy nem mese...
Mónika jóvoltából már a mimiket is ismerjük és szeretjük.

további jó munkát, ihlettel teli hópihéket kívánunk!

Kamilla és anyukája, Kriszti

koponyányi homok írta...

Köszönöm szépen :)
Remélem, idén elkészül majd a mimik folytatása is...