2009. február 11., szerda

Mesét írni? - számomra is furcsa, nem tervezett bejegyzés

Számomra is furcsa, nem tervezett bejegyzés az, amit most olvashatsz, Kedves Látogató. Megpróbálok néhány gyakran ismételt kérdésre választ adni!

Apropója, hogy ma kaptam egy ímélt Mónikától, amiben egy meseíró pályázatra hívja fel a figyelmet (http://aranyvackor.pagony.hu/).
Amikor elolvastam, rögtön megfogott, különösen az, hogy szerző-illusztrátor párosban is lehet pályázni, akár egy meserészlettel, vagy egy teljes mesével. Be is ugrott egy kép valami esetlen figuráról, aki ott botladozik egy külváros, vagy kisváros poros utcáján. Hogy mi lesz még vele, nem tudom.

Többen megkérdezték már, hogy jut eszébe az emberfiának éppen mesét írni. Pláne, ha nincs még saját családja sem. Persze, minden alkalommal, amikor ez a kérdés napirendre kerül, igyekszem egy poénnal elütni, és elterelni a témát másra. Nem is tudom, hogy miért...

Valójában nagyon jó lenne ezekről beszélni. Fogalmam sincs, mitől mese a mese, és hogy amit írok, az-e? Azt sem tudom mennyiben fikció, és mennyiben veszem komolyan magam is azt, amit leírok. Talán egy élhető(bb) világ sajátos megfogalmazása csupán.

Volt, aki megkérdezte: "Nem divatja múlt állatmeséket írni?"
- Ezt sem tudom. De, ha divatja múlt is... Mittudomén! És Bachot hallgatni? Vagy Muddy Waters-t?

Akadt, aki azt mondta: "Nem félsz, hogy a mai gyerekek már nem fogják tudni, milyen az akác, vagy a tölgy?"
- Egyrészt, de jó, hogy eljutott eddig a részig!
- Másrészt viszont ez nem az én problémám. Az én gyerekem, ha megsokasodom, tudni fogja, abban biztos vagyok!

Valaki jelezte, érződik, hogy igazából nem is gyerekeknek szól, hanem nekünk, felnőtteknek. Sokszor kiszólok a szövegből.
- Ja. Szól az ember, ha úgy érzi, szólni kell. De akkor már nem is gyerekeknek való, ha olykor ott egy-két megjegyzés, amit majd csak évek múlva fog fel igazán az a gyerek?

folyt.köv.

3 megjegyzés:

csutkababa írta...

Kedves Bertold!
Most láttuk Bendegúzzal, hogy jártál nálunk.
Olyan nagy boldogság ez számunkra!!!
Köszönjük.
A meséid elbűvöltek mindkettőnket.
Az alkotó élet öröme sugározzon rajtad keresztül kicsikre és nagyokra egyaránt.:)))

koponyányi homok írta...

köszönöm szépen, nagyon kedves :)))

krisztallit írta...

Emlékek, hangulatok, hangok, álmok, színek, hősök, állatok, dalok, versek, mondatok... mind mind kötődnek az én régmúlt meséimhez.Most ismét felfrissültek ezek az élmények, mikor már a mesemondó én vagyok a gyermekeim számára. Mi lenne velünk mesék nélkül? El sem tudom képzelni azt a szörnyű világot.
Más megközelítésben is szerencsém volt (nem hivatásos)mesélők közt eltölteni egy hétvégét. Boldizsár Ildikó tartott tavaly csoportos meseterápiát. Felnőtt életem egyik meghatározó élményeként tartom számon. Ő mondta, hogy - bárhová megy az országban - arra a kérdésére, hogy szeretik-e a meséket, azt válaszolják a gyerekek túl sokszor, hogy nem! Azért nem, mert unalmas már, hogy mindig a jó győz. Az én gyerekeim soha nem fognak így gondolkodni. Meséket! Meséket!